Kibédi Varga Áron

Vissza

Lépések

Napló 2005–2006

(2007)
Sorozat: Sorozaton kívül
Műfaj: Széppróza / Magyar
Oldalszám: 104
Méret: Kötve, 113 x 180 mm
ISBN: 978-80-7149-947-3
raktáron:
Bolti ár
1 700 Ft / 6,31 €
Kedvezményes ár 20%:
1 360 Ft / 5,05 €
Darabszám :
Nincs termék a kosárban

Montesquieu tette fel annak idején gúnyosan a kérdést, hogy lehet valaki perzsa. Kibédi Varga Áron minden gúny, minden politikai célzat nélkül, teszi fel ugyanezt kérdést, a kívülálló kíváncsiságával. Vajon milyen franciának, hollandnak, magyarnak lenni akkor, ha a megfigyelő nem tartozik egyik közösséghez sem teljesen, bár aktívan részt vesz mindegyikben. A szerző a magyar, holland és francia világon kívül természetesen más országbeli, úti élményeiről is beszámol, azaz egyiptomi, olasz- és törökországi tapasztalatairól.

 

 

Európa: Hány határ? (recenzió, Élet és Irodalom)

Ex Libris (recenzió, Élet és Irodalom)


• Május 31. – június 5.
Négy nap Ispartában, Törökországban. Részt veszek egy konferencián. A repülőgép késő éjjel érkezik az antaliyai repülőtérre. Ketten várnak, egy tagbaszakadt szobrászművész,
aki csak törökül beszél, és egy angol docens, aki olyan rosszul
beszél angolul, hogy őt se nagyon értem. Az angol docens vezeti az autót, 120 kilométeres sebességgel száguld hajnali
két és négy óra között a kanyargós hegyi utakon az 1000 méter magasan fekvő egyetemi város felé. Közben azt magyarázza, hogy az irodalomból főleg az idézeteket szereti, egy egész füzetnyi gyűjteménye van, főleg Shakespeare és James A. Mitchener.

• Június 1.
Ispartának kétszázezer lakosa van, közülük ötvenezer diák. Csak négy órát alszom, mert mint távoli meghívott „díszvendég”−nek, részt kell vennem az ünnepélyes megnyitón. Azzal kezdődik, hogy mindenki feláll, elénekli a török himnuszt, de előtte egyperces csenddel adózik Kemál Atatürk emlékének. A modern Törökország megalapítója 1938−ban
halt meg, de még ma is mindenütt jelen van: szobrok, falakat
betöltő felnagyított fényképek, bélyegek. Még egy lábtörlőn
is felfedezem a fejét, de ez különös, már−már fenségsértés.
Gondolom, csak buzgó mohamedánok vásárolják, hogy lábukkal a szekularizált török állam megteremtőjének a fejére taposhassanak.
Az oszmán birodalomról nem szabad rosszat mondani. A törökök nem nyomtak el soha más népeket, mindig a multietnicitás alapján álltak, sok nép és vallás békés együttélését szorgalmazták.
Az egyetemek a vallásos fanatizmus legfontosabb ellenfelei közé tartoznak. Egy szíriai, aki most Párizsban él mint menekült, onnan jött át és arról tartott egy nagyon érdekes
előadást, hogy a Koránnak négy kézirata van, és ezek eltérnek egymástól. Van például olyan, amelyikben nem esik szó a napi ötszörös imáról. Ez a szíriai persze franciául beszélt, kérdés, hogy mi lett volna, ha törökül tartja meg az előadását.
Ünnepélyes vacsora zárja le az első napot a várostól néhány kilométerre, egy gyönyörű tóparti félszigeten. Az étel nem túl jó, sokan isznak, táncolnak és egy részeg mérnök az én kedvemért – én vagyok az egyetlen résztvevő, aki nem tud törökül – versét angolul szavalja−énekli: „Előttem a tó mélye, mögöttem a szerelem.” Rengetegen cigarettáznak, főleg a nők, a festészet professzora, egy rikítóan vörös hajú nő – az egyetem egyben képzőművészeti főiskola is – állandóan hív táncolni. Magyarországról, Budapestről még nem hallott soha.
A magyar−török nyelvi rokonságról több kollegával el−
beszélgettem. Régen azt olvastam egyszer egy regényben, hogy a „két dudás nem fér egy csárdába” mondásnak az a török megfelelője, hogy „Ber ittike eki ajak szijmasz”. Nem
értették.
Feltűnik a testközelség. Férfiak egymás vállára tett kézzel járnak az utcán, mindenkit arcon illik csókolni találkozásnál, búcsúzásnál. A vendéglőben egy szomszéd asztalnál valami családi díszvacsora folyik, egy idős asszony előtt többen meghajolnak és utána szájon csókolják. A szállodában pedig a pincér elutazásom reggelén megölelt és arcon csókolt.



Részlet a könyvből:

Generuje redakčný CMS systém GlobalWeb a eShop GlobalShop spoločnosti Global Services Slovakia s.r.o.