Kántor Lajos

Vissza

Az Idő Vaskalapja

Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal

(2007)
Sorozat: Sorozaton kívül
Műfaj: Esszék / Tanulmányok
Oldalszám: 208
Méret: Fűzve, 135 x 205 mm
ISBN: 978-80-7149-932-9
raktáron:
Bolti ár
2 100 Ft / 9,63 €
Kedvezményes ár 20%:
1 680 Ft / 7,70 €
Darabszám :
Nincs termék a kosárban

Két, nagyjából egyívású szerkesztő, az egyik a budapesti Valóságnál, a másik a kolozsvári Korunknál, intenzíven élte át az 1964 és 1988 közötti átmeneti korszakot; és bizonyára nem egészen a véletlen folytán egymásra talált, kitartó levelezésbe kezdett, hírt vitt odaátra barátairól, a születő új művekről – Jancsó Miklós filmjeiről, Páskándi Géza drámáiról, Lászlóffy Aladár és Szilágyi Domokos verseiről, Sütő Andrásról és Örkény színházáról, az első könyveinél tartó Esterházy Péterről és Nádas Péterről.


Részlet a bevezető levélből:

Kedves Mihály!

Régebben, a nálunk kemény, nálatok puha (a „miénkhez” képest mindenesetre puhább) diktatúra éveiben, december vége felé, váltakoztatva a címzetteket, egy-egy hosszabb levélben foglaltam össze sirámainkat. Azóta változtak az idők, s a nem szűnő, legfeljebb átalakuló panaszokat a nagyobb nyilvánosság elé vihetjük. Vagyis ne olyan (összefoglaló) levelet várj most tőlem. Ahogy a korábban megszólítottaktól – valószínűleg ezúttal sem kapok majd választ, bár Te mindig pontos, gyors levelező voltál. A baj az, hogy nem tudom, hová címezzem levelemet; és ebben maradékaid, így Miklós fiad, az öccse, Gergely és az unokák sem segíthetnek, ugyanis – több mint öt esztendeje már – úgy távoztál, hogy nem hagytad meg elérhetőségedet. Nem volt szép Tőled. Igaz, tőlem sem, hogy 1990 óta, pontosabban 1989 decembere után alig-alig kerestelek. Nyilván tudod, hogy az első „szabad évek” amolyan mozgalmi lelkesedésben-nyüzsgésben-utazásban-gyűlésezésben-szervezésben teltek, a Korunk mellett is elég sok dolgom akadt. Te pedig 1993 végén, Lázár Pistával együtt, kényszerűen távoztál a Valóságtól (ezt azért még, szóvá téve a méltánytalanságot, lereagáltam) – és szinte eltűntél a szemem elől. Sajnálom, szégyellem, ám visszamenőleg már nem lehet változtatni a dolgon.
Pár hónappal ezelőtt azonban, amikor A mennyei kapu című könyvemet írtam, újra megszólítottalak; harmadfél évtizedet és egy-két nehéz pillanatot kiállt barátságunkra utalva, kíváncsi voltam (vagyok) őszinte véleményedre, kritikádra, de mindeddig nem feleltél. Így azt sem tudom elmondani, pontosabban megbeszélni Veled, hogy az 1964 és 1988 között nekem küldött 73 (hetvenhárom!) leveledet fiókok mélyéről szerencsésen összekaparva és újraolvasva, úgy találtam, meg kell ajándékozni velük olvasóidat, olvasóimat. Vagyis Az Idő Vaskalapja címmel készülő könyvet (a szókapcsolat Tőled származik) ketten írjuk, még akkor is, ha az én egykori leveleimből alig-alig maradt meg (másolatban) néhány.
Azt hiszem, azt remélem, nem fogsz tiltakozni...

Generuje redakčný CMS systém GlobalWeb a eShop GlobalShop spoločnosti Global Services Slovakia s.r.o.