Kavafisz Konsztandinosz P.

Vissza

Alexandria örök

Versek

(2006)
Sorozat: Sorozaton kívül
Műfaj: Költészet
Fordítás: Déri Balázs, Papp Árpád, Somlyó György, Vas István
Oldalszám: 344
Méret: Kötve, 140 x 230 mm
ISBN: 80-7149-815-7
elfogyott:
Bolti ár
2 500 Ft / 9,63 €
Kedvezményes ár 20%:
2 000 Ft / 7,70 €

Konsztandinosz Kavafisz (1863–1933) Alexandriában született és halt is meg, abban a városban, mely az ókori görög műveltség egyik legfontosabb színtere volt, s jelentőségét az ókeresztény időkben is megőrizte. A görög diaszpóra, egyben az újkori görögség legnagyobb költője mind az ókori, különösen a dekadens hellenisztikus kultúra, mind a bizánci kereszténység örökösének tekintette magát.

A világirodalom nagy XX. századi újítói közé a nagy áramlatoktól független, egyedi költői technikái, a képes beszéddel igen takarékosan bánó, hol eszköztelennek látszó, hol retorikus versnyelve révén került. Az intimitásra fogékony olvasóközönséget költészetének rezignált monotóniája ragadta meg: ahogy újraéli és a jelenbe hozza az antik világ végnapjainak történeti eseményeit, a nagy szereplőket, az irodalmárokat és a kisembereket, s ahogy rajong a fiatal férfi szépsége iránt. E kötet tartalmazza az összes „kanonikus”, vagyis maga a költő által véglegesen elfogadottnak tartott verset, ezenkívül a korai, kiadatlan, megtagadott és befejezetlen versek legértékesebb - magyarul ezidáig nem olvasható darabjait.


Második Odüsszeia (Krupp József, Élet és Irodalom)

Legalább két Kavafisz (Csehy Zoltán, Jelenkor)

Kavafisz – hányszor is? (Dunajcsik Mátyás, Holmi)

 

Az alkohol lehetett
ΘΑΤΑΝ ΤΟ ΟΙΝΟΠΝΕΥΜΑ


Az alkohol lehetett, amit az este ittam,
az lehetett, hogy álmos voltam; elfáradtam egész nap. 
Eltűnt előlem a fekete konzol 
az antik fejjel: és az étkező ajtaja,
meg a vörös fotel; a kanapé is.
Helyükbe lépett egy marseille-i utca.
És a lelkem szabadon, gátlás nélkül
újra ott tűnt fel, és ott járt
egy érzéki és kéjsóvár fiatalember képében,
a romlott fiatalemberében – ezt is tegyük hozzá. 
Megkönnyebbült a lelkem: szegény
egyre inkább befelé fordult az évek súlya alatt. 
Megkönnyebbült a lelkem, és láttam magam
Marseille egy rokonszenves utcájában,
a boldog, romlott fiatalember képében,
aki semmit sem szégyellt, természetesen. 


1906. június 27-én, du. 2 órakor
27 ΙΟΥΝΙΟΥ 1906, 2 μ.μ.


Mikor a keresztények vitték, hogy felakasszák,
a tizenhét éves, ártatlan fiút,
az édesanyja, ott az akasztófa tövében,
vonaglott, vergődött a porban,
a déli, könyörtelen napsütésben,
néha feljajdult, üvöltött, mint a farkas,
hol meg kimerülten siránkozott csak.
„Tizenhét, csupán tizenhét évet éltél, fiam”,
és amikor felvezették az emelvény lépcsején,
s nyakára tették a hurkot, és megfojtották
a tizenhét éves, ártatlan fiút,
és tehetetlen csüngött ott az űrben,
szomorú haláltusája végső görcseiben
a gyönyörű, ifjú test,
az anyja, a mártír, kuporogva a porban,
nem az évei miatt siránkozott már:
„Tizenhét napot csak”, siratta,
„tizenhét napot, fiam, csak annyit hagytak élned.” 

Egy éjszaka
ΜΙΑ ΝΥΧΤΑ


Szegényes, hitvány szoba volt,
elrejtve a kétes kocsma fölött.
A mocskos és szűk sikátorra nyílt
az ablaka. Lentről
munkások hangját lehetett hallani:
kártyáztak és mulattak.

És ott az elnyűtt, közönséges ágyon
enyém volt a szerelem teste, enyém az ajka,
az önkívület kéjes rózsaajka –
olyan önkívület rózsaajka, hogy e percben is,
mikor ezt írom – annyi év után –,
magányos házamban részeg vagyok megint.

Generuje redakčný CMS systém GlobalWeb a eShop GlobalShop spoločnosti Global Services Slovakia s.r.o.