Báthori Csaba

Vissza

Boldog ólom

Versek

(2006)
Sorozat: Sorozaton kívül
Műfaj: Költészet
Oldalszám: 144
Méret: Kötve, 110x185 mm
ISBN: 80-7149-834-3
raktáron:
Bolti ár
2 000 Ft / 6,64 €
Kedvezményes ár 20%:
1 600 Ft / 5,31 €
Darabszám :
Nincs termék a kosárban

A szerző előző, 2003-ban megjelent Üvegfilm című verseskönyvében a szerelmét rögeszmésen követő s végül a nyomorba tragikusan belepusztuló anya alakja állt a középpontban. Itt a menekülő, magát megvonó és szenvedélyeitől idő előtt megsemmisülő apa-figurával való szembesülés határozza meg a könyv látásmódját, érzelmi tartományait. A szembenézés a jóvátehetetlen gyerekkortól az enyhületlen hiányérzetig terjedő regisztereket szólaltatja meg. Ez a tapasztalat itatja át a lírai alany világérzékeléséhez, szerelmeihez és saját apaszerepéhez fűződő kapcsolatát. A nemzedékek meghatározzák és elviselik egymás sorsát: a költői főszereplő a fiú- és apaszerep egyszemélyes gyújtópontjában igyekszik megszakítani a rombolás spirálját. A sors szorítása csak ott ernyed el, ahol a szerelem, érzékiség és gyöngédség, vagy más odaadó viszony vonzza a tekintetet. A kötet azt sugallja: az embert az igazság keresése teszi szabaddá. 
Lélekvesztőn megkísérelt érzelmi eredetrajz ez a kötet. Elszámolás,leltár, mérkőzés, kiegyezés.

 

Ex Libris (recenzió, Élet és irodalom)

 


NEHÉZKEDÉS

Például a hidakon. Áthajolsz
a vaskorláton, s mintha szélzsinórok
noszogatnának, hullámok moszatzöld
mágneslemezei súgnak feléd,
hogy ne légy. És azt csörögnék a fodrok,
hogy csak sejthulladék vagy, s ők a bölcsők,
a föld magzatvize, e szürke-kék
keltető, ahol útvesztők fonákján

is utak nyílnak. Vagy az alagútban.
Legombolyodsz a földdel összenőtt
üregbe, és sebességgé hasítod
habozásod. Lent kiszimatolod
a sárban lüktető menyétpataknyi
erőt. A döngölt légben alakod
lassacskán énekelni kezd, de szótlan
szorongva, mintha ott akarna hagyni.

Vagy például folyamok közepén.
Karcsapások és siklások között,
borzoló örvény fügefészke láttán,
e homorú, nyirkos úszókoporsó
közelében, amíg térden lebegve
szeretkezel a sodródó elemmel
s baljós könnyűséged megsejteti
veled a semmi tüskés pillesúlyát.

Gyakorlatozz csak szüntelen a nemlét
próbagödreiben. A más világ
mesél, mint egy szökött fegyenc. Hiába.
Addig kiáltozol, hogy senki nem tűr,
s megsüketülsz saját lépted zajában.
Szűz vagy és üres. Úgy álmodozol,
mint a szél, mely felhőkkel takarózik,
de nem mondja meg, hogy mi nincs az égben.

 


SZÜLETÉSNAPI SZÁMTAN

Gittának

Amikor négy múltál, volt ötvenhat.
Amikor tizenegy, volt hatvanhárom.

Egyéves korodban berosált a vezér.
Amikor tizenhat múltál, volt Prága.

Amikor húsz voltál, szorzód huszonkettő.
Ezért volt páratlan az az év.

Nyolcvankettőben voltál húsz plusz tíz.
Kilencvenben még harmincnak néztelek.

Kilencvenhatban negyvenegynek mondott
az ellen. Kilencvennyolcban egyidős
voltál a homlokoddal és a mosolyoddal.

Negyvennyolc voltál, amikor legmagasabb jegy
lett a kettes. Felülnézetből kurták az évek.

A szemed alig múlt nyolc.
A hajad fiatal felhők kezében.

A csontjaid harminc felett.
Szeletenként, bár egyben múlik az ember.

Amikor meghaltál, túl jártál az egy
L-en, négy X-en, egy V-n és némi I-n.

De addig hátra volt még négyszáz
sóhaj, huszonnyolc repülés, kilencven
könny, kilenc fürt szőlő és nyolc és
fél megbocsátás.

De nem számolni, az a legpontosabb
boszorkányegyszeregy.

Generuje redakčný CMS systém GlobalWeb a eShop GlobalShop spoločnosti Global Services Slovakia s.r.o.