Balla Zsófia

Vissza

A nyár barlangja

(2009)
Sorozat: Sorozaton kívül
Műfaj: Költészet
Oldalszám: 112
Méret: Kötve, 110 x 185 mm
ISBN: 978-80-8101-241-9
raktáron:
Bolti ár
2 000 Ft / 7,50 €
Kedvezményes ár 20%:
1 600 Ft / 6 €
Darabszám :
Nincs termék a kosárban

Balla Zsófia a kortárs magyar költészet egyik meghatározó alakja.  Legújabb kötete az ott megkezdett költői tapasztalatot mélyíti el és foglalja emlékezetes versekbe. Lírájában a mindennapi élet eseményeit a létkérdések világába emelve fokozza látomássá. Roppant sűrű, lélegzetelállító anyag ez – esendő életet és romlatlan eszményeket szembesítő költői beszéd. Visszatérés ahhoz a klasszikus, megrendítő állításokat kereső tónushoz, amely Balla Zsófia művészetét kezdettől fogva jellemezte. A kötet olvasása közben azt érezzük: a költő minden egzisztenciális kérdést friss fénybe von, miközben egyetlen pillanatban döbbent rá a lét nagyszerű ritmusára és a veszteség ellentmondásos csodáira. A nyár barlangja helyreállítja a bizalmat író és olvasó között. Nem elkápráztat, hanem újrateremti a magasság esélyeit.

 

Kérdések könyve (Turbuly Lilla, litera.hu)

Veiszer Alinda beszélgetése Balla Zsófiával (Záróra, 2010. február 18., videotar.mtv.hu)

Szentjánosbogarak röpte. Balla Zsófia veszi át ma az Artisjus Irodalmi Nagydíját (Papp Sándor Zsigmond beszélgetése a költővel, Népszabadság)

 


     Időt


               Halomba telnek-hullnak a napok.

               Búcsúzó előtt az elfutott ígéret, megtömött vonatablakok.

               A cél kiszáll kézen-közön, vasalók, tálak gőzein.

           Túlra tartva lebeg a cél, akár füstbe ment bőr, a csont, haj.

               Feszül a mell,  duzzad a fogkrém a körtefényben.

               A tükrök megfeszülnek, jazz-szín feketében.

               Valamit súg a párna, a nyakszirt csillogva törtet.

               Kigyúl-kihúny a lámpa, sárga permetet hint az

útra, fakó fényt fúj a szemközti ablak.

Behúzott karmok, redőnyök lógnak ki a tengerre.

Zsalugáterek, vitorlák fehér lengése lángol.

A telihold oldalából vasat fakaszt az álom.

 

Az idő kireped, forró gesztenyehéj. Talp alatt csergő murva.

A múlt, mint hosszú emlék, megkeres kifakulva.

Örök az, ami cikázva hiányzik, villámlik a sejtben.

A fájdalom függönye félrelebben.

Nem marad ember a fényes kékben, pangó emlékezetben.

 

Irhát metél az éles nap, felaggatja zsákos zászlait.

A fák lombja épp kifér az árvácskamély egekre.

Kutyák körme kopog a húrokon,

Az út ráng, szaladoz körmük alatt, engem nem vezet.

Célom felé száguldok, akár a céltalan élvezet.

A hét beroskad. Kiszáradt gomba a múlt, lágy vakondüreg.

Méregtelen mérlegelek – a sírás íveit a fény sötétje darabolja.

Középre igazítom a tettek időközét.

 

Amit megbántam, ércesen túlordít engem.

Amit elmulasztottam, abban kell henteregnem.

Isten, így hívják, engedi, hogy figyeljem.

            Szabaduló virág lassuló végtelenben.

Generuje redakčný CMS systém GlobalWeb a eShop GlobalShop spoločnosti Global Services Slovakia s.r.o.